A Bran, az ír és breton zene archaikus vonalát képviselő együttes, 1993 októberében alakult a legendás veszprémi Enyhe Fintor klubban. A heti ír kocsmázások idején, barna sör és gyertyafény mellett alakult ki a zenekar repertoárja – mesékből, legendákból és a hagyományos ír zene különböző korokból származó rétegeiből válogatott dalokból.
Az eddig megjelent három lemezen az ír zenei hagyományok sokféleségét kívánja összefogni az együttes fuvolákra, furulyákra, énekre, dobra és gitárra alapozott hangzásával, a jelenlegi ír népzene autentikus jegyeinek figyelembevételével. A legősibb ír nyelvű altatókon, a munkadalokon, gregorián eredetű szerelmes énekeken kívül a középkori hárfások darabjai, újabb kori angol nyelvű balladák, kocsmadalok és a népi táncokat kísérő számok szólalnak meg a Bran lemezein és koncertjein. Mindehhez, a legősibb szokásoknak megfelelően, az énekekhez kötődő hosszabb, rövidebb, vidám, szomorú, gunyoros és romantikus-szerelmes történetek társulnak élőszóban, magyarul.
Az együttes tagjai évenkénti írországi gyűjtőútjaikon gazdagítják zenei muníciójukat. Állandó klubjuk van a budapesti Jókai és Józsefvárosi klubban, a hazai folk és ír zenei fesztiváloknak, valamint Európa egyik legnagyobb nyári zenei rendezvényének a Diákszigetnek állandó szereplői.
Az ír zene világhírű képviselői, mint a Pogues vagy a Cassidys budapesti vendégszerepléseikkor, 1996-ban illetve 1998-ban egyaránt a Brant választották előzenekarnak.
Az együttes a nevét a következő ősi legenda alapján választotta: “Midőn Bran királyfi meghallotta a tündérasszony gyönyörű énekét, se éjjele, se nappala nem lehetett, míg meg nem lelte a hang forrását. Kristályhajóba szállt, melyet vitorla nem hajtott, evező nem lökött, mert az asszony éneke húzta maga felé. Az Örök Ifjúság Földjén találta meg. Éltek boldogan, ettek, ittak, vadásztak, énekekkel mulattatták magukat, szerették egymást, míg a királyfit vissza nem hívta honvágya. Akkor hajóra szállt és kínkeservvel hazaevezett. De az idő elszállt, a tündérföldön töltött egy év alatt nálunk háromszáz suhant el. Nem léphetett partra, mert por és hamu lett volna, a parti fövenyhez hasonlatos. Visszafordult hát, de már nem hívta a hang, nem lelte még egyszer tündéri asszonyát. Bolyong Írország és a tündérsziget közt, a nagy szürke óceánon, szívében az asszony énekének édes emlékével.”
Az együttes tagjai:
Kovács Gáborján – fuvola, furulya, hegedű, ének, bodhrán, mesék Császár Róbert – gitár, furulya, mandolin Tőzsér Berta – furulyák, fuvola / ő már a 4. albumon nem játszik, az új tag Kis Sándor - bodhrán, ütős, szájzajok Szolár Péter – furulyák, harmonika
Diszkográfia:
Immram / Idir (Utazás / Között) 1998. MC (Fonó Records) Port (Kikötő) 1996. CD/MC (Fonó Records) Tír na nÓg (Tündérzene) 1999. 2CD (Fonó Records) Závory Andrea-Bran: “A csontnak partjain” (Dylan Thomas versei, novellái) 1999. CD (Fonó Records) FA-074 Agancserdő / Antlerswood 2001. CD (Fonó Records) |