After Crying

Elõzmények - 1978-1986 A történet kezdetei egészen 1978-ig nyúlnak vissza, hiszen az After Crying meghatározó tagjai közül négyen, Egervári Gábor, Görgényi Tamás, Torma Ferenc és Vedres Csaba barátokként már akkortól kezdve alakítottak együtteseket, és a mûvészet más területein is többféle produkcióval kísérleteztek együtt gimnáziumi éveik alatt. Az After Crying szellemiségének lényege és alapgondolata tehát ebben a középiskolai korszakban fogant, már akkor rátaláltak arra az útra, amit azóta az egyetlen útnak vélnek önmaguk és közösségük számára, és melyen ma is haladnak. Ifjú koruktól kezdve tudatosan építették föl értékrendjüket, melyben az európai kultúra nagyjait tekintik legnagyobb példaképeiknek. A zenében Bach, Beethoven, Bartók, az Emerson Lake and Palmer és a King Crimson együttes, az irodalomban, Shakespeare, Dosztojevszkij, Arany János, Karinthy Frigyes, József Attila, Weöres Sándor, a bölcseletben Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás és Gilberth Keith Chesterton életmûve hatott legerõsebben felfogásukra középiskolás koruktól kezdve. Megalakulás és az elsõ évek - 1986-1990 Sok közös zenekar, kísérlet és tanulmány után végül 1986 õszén Vedres egy triót alakított Egervárival és a tehetséges ifjú csellistával, Pejtsik Péterrel. A triónak az After Crying (Sírás után) nevet adták és akusztikus kamaraegyüttesként kezdtek dolgozni. Ennek pusztán gyakorlati oka volt: a megfelelõ elektromos eszközök hiánya. Nehéz évek következtek a létért folytatott küzdelem jegyében. Kis klubokban játszottak, néha igen kevés nézõ elõtt, de mindig teljes odaadással és elkötelezettséggel. Eközben eljutottak Portugáliába, Angliába és Jeruzsálembe is, mindenütt különös, ünnepi hangulatot keltve közönségükben. A föld fölött lebegve - 1990-1991 A korábbi együttesek folbomlása utáni sebek hamar begyógyultak és Görgényi (aki addig afféle belsõ kritikusként funkcionált), azonnal munkába állt, mihelyt dalszöveget kellett írni Vedres dallamaira, közösen formálni az ötleteket, gondolatokat. Ezidõtájt került az együttesbe Fogolyán Kristóf (fuvola) és Maroevich Zsolt (brácsa), s ekkor érkezett az elsõ lemezszerzõdés. Így született meg az elsõ lemez, az Overground Music (Föld fölötti zene). A lemez szakmai körökben nagy tetszést aratott, de megfelelõ propaganda és terjesztés híján csak nagyon korlátozott számban jutott el a közönséghez. Az együttes négyfõs felállásban, favúvósokkal és rézfúvósokkal kiegészülve havonta játszott az FMH-ban teltház elõtt, és járta a vidéki mûvelõdési házakat is. Több különleges koncertet, fesztivált is tartottak ebben az idõszakban, egyiken különbözõ korokból származó népszerû dalokat játszottak saját kamarazenei hangszerelésben. Olykor irodalmi mûsorokkal és kiállításokkal is színesítették koncertjeiket, saját kiadásban terjesztették korábbi programjaikat mûsoroskazetta formájában, ezen kívül Vedres Csaba szóló produkcióit, verses füzeteket, a zenekar szellemiségének jegyében készült publicisztikai írásokat. Ennek az idõszaknak az elején tért vissza az együtteshez Egervári Gábor, de ezúttal még nem fuvolával, hanem dalszövegekkel, és a hangosító pult kezelésével, s az After Crying esetében mindkettõ zenekari tagságot jelent. A kamarazenei hangszerelések mellett a rock továbbra is az After Crying egyik fontos forrása maradt, s amint alkalom nyílt rá, ezt igyekeztek is a közönség elõtt bizonyítani. Így történt, hogy azonnal ismét feltûnt Torma Ferenc is a társaságban, amikor gitározni kellett. Elõször mindjárt Robert Fripp szerepében lépett a színpadra 1991-ben, mikor az After Crying Magyarországon elõször bemutatta a King Crimson együttes Islands címû lemezét a petõfi Csarnokban. A koncert hatalmas siker volt.. Újabb albumok, újabb formációk - 1992-94 A második album, a Megalázottak és megszomorítottak új felállást hozott és megújult hangzásvilágot. Fogolyán Kristóf már nem vett részt ebben a munkában, Maroevich Zsolt pedig egy rövid brácsaszólammal búcsúzott az együttestõl. Állandó taggá és alkotótárssá lépett elõ viszont Winkler Balázs, akkor még trombitaszakos zeneakadémistaként, aki korábban már az elsõ lemezen és koncerteken is rendszeresen játszott a zenekarral. Szintén a második album munkálatai során lett dobosa az együttesnek Gacs László személyében. Így ismét négy fõ muzsikált a színpadon, a szövegeket ketten írták, és a keverõ pult is elkezdett hangszerré változni. A második albumot a szakma ismét jól fogadta, a rajongók egy része azonban elpártolt, részben a komorabb hangulat, részben az elektromos hangszerek és a dob megjelenése miatt. Az együttes tagjait ez nem keserítette el, hiszen számítottak rá. Mivel az együttes exkluzív szerzõdést nem akart kötni a kiadóval, a lemez nem kapott semmilyen propagandát és a kiadó a terjesztést sem nagyon erõltette. Ebben az idõszakban a zenekar gyakran játszott az Egyetemi Színpadon. Egyik ilyen koncerten jelen volt Böszörményi Gergely, lemezboltos, aki az elsõk között kezdte behozni Magyarországra a hallgatható kortárs zene albumait, akinek boltjában a múló divatok irányzatait és a popsztárok lemezeit nem lehetett megtalálni. Elsõ hallásra beleszeretett az After Crying zenéjébe és nem sokkal késõbb kiadta CD-n és kazettán a Overground Music-ot, s ezzel kezdetét vette egy azóta is tartó együttmûködés, megszületett a Periferic Records. Ezzel párhuzamosan érkezett el a következõ jelentõs állomáshoz a zenekar, mikor bemutatta az elsõ King Crimson albumot a BS-ben, több mint 3500 nézõ elõtt, természetesen hatalmas sikerrel. Ismét Torma gitározott, s ezután nem sokkal a zenekar állandó tagja lett. A közönség lassan kezdte megszokni, hogy ez a zenakar kaméleonként változik akár koncertrõl koncertre is, hol kvartettként, hol 15 fõs kamarazenekarként, hol elektromos gitárral és dobfelszereléssel dübörgõ rockbandaként lép föl, s néha egy koncerten belül teszi mindezt. Idõközben Egervári ismét fuvolázni kezdett a keverõ pult mögül, ami újabb különös varázst adott a koncerteknek. A sikerek mellett, persze továbbra is jelen volt az állandó probléma, a támogatás és a megfelelõ propaganda és koncertszervezés hiánya, s az ebbõl adódó feszültségek. A zenekaron belül is kialakultak a szükségesnél mélyebb emberi és szakmai konfliktusok, ami bizonytalanságot szült, és ez egyre inkább megérzõdött a koncerteken s az új kompozíciókon is. 1994-ben volt még egy nagy koncert a Petõfi Csarnokban, ahol az együttes híres progresszív számokat játszott, többek közt a Money-t a Pink Floydtól, a Starless-t a King Crsimsontól és a Trilogy-t az ELP-tõl, de nem sokkal ezután Vedres Csaba bejelentette, hogy megválik a zenekartól. A többiek azonban a folytatás mellett döntöttek. Vedres Csaba egy utolsó albummal akart elköszönni, így készült el a Föld és ég, melynek érdekessége lett, hogy a zenekar más tagjainak szerzeményei is rákerültek, valamint néhány a középiskolai évekbõl származó kompozíció is. A Föld és ég címû album felvételein még jelen volt az alapító-zenekarvezetõ, a keverést már nélküle fejezték be a többiek. Ekkor még mindenki számára nyilvánvalónak látszott, hogy ha Vedres kiszáll, az After Cryingnak vége. Mégis, mikor valóban kilépett, pontosan az történt, amire az együttes neve utal: egy fájdalmas, mély válság, törés után a csapat föltámadt, sõt magasabbra jutott, mint korábban bármikor. A mélységbõl fölfelé - 1995-96 A Vedres Csaba nélküli elsõ év fõként a kísérletezés, útkeresés jegyében telt, s a kezdeti nehézségek után 1995 õszére felsejlett egy új album készítésének lehetõsége. A koncepció Görgényitõl származott, aki Vedres távozása után egyre szervesebben épült be az együttes munkájába a három új szerzõ, Pejtsik, Torma, Winkler által írt zenék válogatásával, szerkesztésével, az együttes szellemi mûködésének összefogásával. Ennek jegyében jött létre 1995-ben egy úgynevezett zeneszerzõi koncert a Jókai klubban, ahol az együttes a három szerzõ kamarazenei és rock hangzású mûveibõl készült összefüggõ programot adott elõ vendégzenészek közremûködésével. 1996-ban jelent meg a De Profundis címû negyedik, s egyben elsõ Vedres nélkül készített albumuk, mely miközben szerves folytatása az After Crying hagyományainak, teljesen új hangzásokat, eszközöket és megközelítéseket mutat fel mind a zenében, mind a szövegekben. Ez az album 1997 novemberében a hónap CD-je lett az olasz Cranium Musicnál. Az After Crying lemezei ekkor indultak világhódító útjukra - az új kiadó és terjesztõ munkája nyomán. A külföldi progresszív szaksajtó hamar felfigyelt mind az új, mint a régi After Crying albumokra. Közben Magyarországon is megmozdult valami. Az After Crying aratta a legnagyobb sikert az elsõ magyarországi progresszív fesztiválon, olyan kiváló fellépõk között, mint Peter Hammill (Van der Graf Generator), vagy a Ritual együttes. Két év alatt több, mint 200 perc új anyagot vettek fel, tízéves születésnapjuk alkalmából dupla albumot adtak ki, melyen régi, új és addig kiadatlan felvételek hallhatók, valamint egy a Magyar Rádió által rögzített 1991-es koncertfelvétel. Mindezek hatására a külföldi szaksajtóban és a hazai sajtóban is egyre gyakrabban kezdett feltûnni az After Crying neve - legalábbis a korábbi évek teljes mellõzöttségéhez képest. Még a jubileumi album felvételei elõtt, 1996 kora õszén újabb személyi változás törént, Gacs László távozott a dobok mögül. Vedres kilépése után nem találta igazán a helyét a megváltozott munkastílusban. Régi álmok beteljesedése - 1997 1997 fontos év a zenekar történetében, hiszen az új album munkálatai során elõször nyílt alkalmuk megvalósítani azokat a komplex hangzásokat, melyeket a kezdetek kezdetén megálmodtak. Az After Criyng "6" 1997 végén jelent meg és szintén nagy sikereket hozott az együttesnek, fõképp a külföldi progresszív magzinokban. Ezen a lemezen sokkal erõsebben érvényesülnek a rockzenei elemek és elektronikus hangzások, mint a korábbi albumokon, ugyanakkor megtalálhatók a bensõséges kamarezenei hangszerelések is. Az év másik fontos eseménye volt, mikor a stúdiófelvételek elõtt 1997 augusztusában felejthetetlen koncertet adtak a Budapesti Nyugati Kapu fesztiválon, ahol John Wettonnal (UK, King Crimson, ASIA) közösen adták elõ a King Crimson egyik halhatatlan kompozícióját, a Starless-t. Ezzel ismét egy kamaszkori álom vált valóra. Megnyílik a világ - 1998-1999 A De Profundis és a 6-os album megnyitotta az After Crying elõtt az utat a világ progresszív zenei élmezõnyébe. Az öttagú alkotócsoport elhatározta, hogy új állandó koncertfelállást hoz létre, ám ehhez feltétlenül szükség volt egy dobosra és még egy billentyûsre. Meg is találták mindkettõt. Madai Zsolt személyében egy régi After Crying rajongó került a dobok mögé a jazz akadémia növendékei közül. Lengyel Zoltán zongoramûvész már játszott néhány zongoraszólamot a 6-os lemez felvételein, s mivel a szintetizátorokkal is remekül bánik, szívesen csatlakozott elsõszámú billentyûsként. Az elsõ külföldi meghívás alkalmával máris az új felállásal játszó After Crying volt a fesztivál nagy meglepetése és fénypontja 1998 augusztusában a franciaországi ProgLive-en, csakúgy, mint ezt követõen 1999 márciusában a mexikói BajaProg-nak. Ám addigra már új énekessel is kibõvült a csapat, az angolul és spanyolul anyanyelvi szinten beszélõ, éneklõ Légrádi Gábor lett az After Crying hangja. Az együttes mindenütt elsöprõ sikert könyvelhetett el. A Highland magazin szakértõi 1998 legjobb együttesének az After Crying-ot választották. 1998 õszén megjelentettek egy válogatás albumot a rajongók és a kiadó erõteljes unszolására. Az Almost Pure Instrumental címû album egy sorozat elsõ darabja, mely a zenekar különbözõ arcait igykeszik bemutatni. A sorozat második albumát a következõ stúdióalbum megjelenése utánra tervezik. Eközben itthon is turnézott az együttes, 1999-ben több budapesti és külföldi fellépés mellett 15 vidéki városban léptek föl nagy sikerrel. 2000-ben folytatódtak a hazai is nemzetközi koncertsikerek. Az év elején a Progvisions címû spanyol magazin szavazásán a kilencvenes évek legjobb progresszív együttesének az After Cryingot, legjobb stúdióalbumának pedig a De Profundist választották. Az idõközben megjelent "Struggle for Life" címû koncertalbum dupla változatából egy év alatt 2600 a szimplából 2000 példány kelt el.